Neil Gaiman: Csillagpor
06 dec 2010 Hoszzászólás
itt: könyv
Vannak írók, akiknek nem kell tankönyvekben szerepelniük vagy Nobel-díjat kapniuk ahhoz, hogy az ember lányának valahogy mégis sikerüljön úton-útfélen a nevükbe botlania. Neil Gaiman számomra pontosan ez az író. S ha már annyiszor “találkoztam” vele, gondoltam, végre-valahára megnézem magamnak jobban is. Na, nem úgy, hogy elolvasom az életrajzát és nézek róla egy pofás fényképet. Inkább úgy, hogy kézbe veszem egy (vagy inkább több) írását, mert egy igazi írót istenigazából csak az alkotásain keresztül lehet megismerni. Hát így kezdődött rövid, de annál tartalmasabb kalandom a Csillagporral.
Harry Potter és a halál ereklyéi – I. rész
06 dec 2010 5 hozzászólás
itt: film
Adhattam volna ennek a postnak éppenséggel valami kvázi-frappáns címet is, de feleslegesnek találtam. Egyrészt (tőlem szokatlan módon) nem szeretnék kisregényt írni, másrészt ez pontosan erről a filmről szól, nagyon minimális személyes adalékkal, amit bővebben majd egy másik alkalommal szándékszom kifejteni. Csapjunk is a hippogriffek közé!
2010. november 16.
17 nov 2010 3 hozzászólás
itt: cosplay
Először is azért egy dátumot adtam meg címnek, mert ez az egészet nem tudom jobban körülírni. Olyan volt ez a napom, mintha nem is egy, de kb. három nap lett volna egyben. 
Mindenesetre jó volt nagyon, és az az igazság, hogy öröm lenne, ha leélhetném így az egész életemet. 
De persze azért azt nem lehet. Na, de milyen is volt ez az egész? Hát, kezdjük szépen sorjában!
Tervezgetés 2011-re (és ehhez nagyon szigorúan tartanám magam)
23 okt 2010 8 hozzászólás
itt: cosplay
Tudom, hogy ciki, hogy mindig csak tervezgetős postot írok, aztán valami rendszerint felülmúlja az elképzeléseimet, de még mindig tanulok magamról és a képességeimről, plusz fejlődőképes vagyok. Szóval erősen reménykedem, hogy ezeket a terveket meg is tudom valósítani akkor, amikor szeretném és úgy, ahogyan szeretném.
Csicsergés
20 szept 2010 4 hozzászólás
itt: Uncategorized
Bár talán lenne pár dolog, mostanában már a blogoláshoz sem érzek erőt magamban. Pedig láttam pár filmet (ja, lenyomtam az Eclipset is, bár elfecsérelt időnek tartom, örülök, h nem fizettem érte mozijegyet), véget ért a True Blood season 3, elkezdődött a The Vampire Diaries season 2, nekiugrottam megint a Let the Right One In c. regénynek, stb. Nyomom az esti sulit, nyomni kell az egyetemet (azt a pár órát, amim még van), csinálgatom a ruháimat. Szóval tuti lenne miről írni. De blogpostolni nincs kedvem. Inkább regeltem twitterre, az exhibicionizmus és a privát szféra netes felszámolásának újabb találmányára, mert tulajdonképpen a fészbúkhoz sincs kedvem. És most kiderült, h fene nagy geek vagyok, mert nyomom össze meg vissza mindenféle portálon. Hát… Ez van. Mindegy, ezzel elvagyok. Ja, és még egy ok: a “szememre lett vetve” néhányak által, h “eltűntem”. Nos, nem tűntem el. Akit érdekel, itt nyomon követhet, adhat életjelet is, és válaszolok, mert ennél a pár karakternél többhöz most nincs lelkierőm. És hol van az az itt? Hát itt -> http://twitter.com/Marcsyt
Akinek inge, vegye magára. Ha kicsit több kedv/élet lesz bennem, majd írok valamit ide is. Talán az őszi con után, addig a cosplay-related témákat is a twitterre teszem fel. Napló és scrapbook helyett.
My Dirty Little Secret
17 szept 2010 Hoszzászólás
itt: Uncategorized
Menőségem csúcsán nosztalgiáztam egy sort. Miután kiderült, hogy ifjabb koromban, mikor idehaza még a halál sem használta az “emo” szót, magam is preferáltam adott stílus két előadóját. Tegyük hozzá, szerintem inkább szövegileg ötletes bandákról volt szó, amelyek pop punk/soft punk műfajban nyomultak. Már az én szemszögemből. Mára azonban betört az “emo” a piacra, és bár a művészurak továbbra sem emoboy imidzsben nyomulnak, azért legjobb barátnőm, Wiki tanúsága és tudása szerint mégiscsak emot nyomnának vagy mi. Én azért tiltakozom, hogy azért mégse keserítsék meg hamvas tinédzserkorom szép muzikális emlékeit. Mindenesetre nevesíteném is a két csudálatos bandát: New Found Glory és The All American Rejects.
A Rejectstől linkelnék most egy jó kis dalocskát, mert megihletett. Dirty Little Secrets, ugye. Aztán azon túl, hogy “tini koromban emot hallgattam, igaz, nem tudtam, hogy azt teszem” van még pár mocskos titkom. Pl. kényszerevő vagyok, és lelkiismeret furdalásom van ugyan tőle, de ha kicsit is szarul vagyok lelkileg, akkor eszem. És mivel mostanában labilis vagyok… Hát, eszem. Aztán még szarabbul érzem magam, mert hízok. Aztán értelmetlennek érzem az életem és egy total failure-nek magam. Utálom magam, mert ha a tükörbe nézek, akkor egy szörnyeteget látok – kívül és belül egyaránt, akire maximum a selejt néz. Doomednak érzem magam, mert amire a legjobban vágyom, sosem kaphatom meg. Ámor meg vicces fiú, megint hátba lőtt, és megint tök értelmetlenül. Folytassam még? Inkább nem, bár lenne még mit írnom. De maradjunk inkább annyiban: my dirty little secret is tha I used to listen to emo music.
